​A nagy nyári hazugság: „Nincs kiskorú áldozat” – Most kiderült, legalább 15 gyerek érintett a Szőlő utcai pokolban

Hónapokig hallgattuk a nyugtató szólamokat. A nyár folyamán miniszterek és államtitkárok álltak a kamerák elé, hogy biztosítsanak minket: a Szőlő utcai Javítóintézet korrupciós és emberkereskedelmi ügyének nincs gyermekkorú áldozata. „Ez egy elszigetelt eset, felnőttekkel” – mondták. Mára azonban ez a kártyavár összeomlott. A legfrissebb adatok szerint nemhogy van, de legalább 15 kiskorú érintettje van az ügynek. Mi történt valójában a falak mögött, és miért nem mondtak igazat nekünk?

​„Nincs itt semmi látnivaló” – A nyári altatás krónikája

​Emlékezzünk vissza 2025 nyarára. Amikor Juhász Péter Pál igazgató bilincsben távozott az intézményből, a kormányzati kommunikációs gépezet azonnal védekező állásba kapcsolt. A Bicske-ügy árnyékában a Belügyminisztérium nem engedhetett meg magának még egy gyermekbántalmazási botrányt.
​Rétvári Bence államtitkár és a szociális területért felelős vezetők kommunikációja egyetlen központi állításra épült: az áldozatok felnőtt korú, volt intézeti neveltek. Ezzel próbálták az ügyet egy „sima” köztörvényes bűnüggyé degradálni, leválasztva róla a „gyermekvédelem csődje” címkét. Azt sulykolták: a rendszer működik, hiszen a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) leplezte le az elkövetőket.

​”Nincs kiskorú érintett” – ez volt a pajzs, amivel a politikai felelősséget hárították.


​A sokkoló valóság: A 15-ös szám árnyéka

​A ma nyilvánosságra került információk azonban brutális cáfolatot adnak a nyári nyilatkozatoknak. A nyomozati iratok és a sértetti vallomások alapján a kép sokkal sötétebb, mint amit valaha elismertek:

​Nem elszigetelt eset: Legalább 15 kiskorú érintettről szólnak a hírek. Ez nem egy véletlen kisiklás, ez rendszerszintű abúzus.
​Fiúk a célkeresztben: Míg korábban lányok futtatásáról szóltak a hírek, most kiderült, hogy az intézeten belül 14-15 éves fiúkat is kényszeríthettek szexuális cselekményekre, kihasználva kiszolgáltatott helyzetüket.
​Fizikai terror: A szexuális kizsákmányolás mellett a fizikai bántalmazás is mindennapos eszköz volt a fegyelmezésre – ezt bizonyítják a közelmúltban előkerült videófelvételek is.

​Inkompetencia vagy tudatos félrevezetés?

​

A kérdés most már nem az, hogy megtörtént-e, hanem az, hogy a felügyeletet ellátó politikusok mit tudtak. Két lehetőség áll fenn, és egyik rosszabb, mint a másik:

​1.Nem tudták:

A Belügyminisztérium és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság annyira elvesztette a kontrollt az intézményei felett, hogy fogalmuk sem volt róla, hogy 15 gyereket bántalmaznak vagy használnak ki az orruk előtt.
​

2.Tudták, de hallgattak:

A politikai kármentés érdekében nyáron tudatosan ferdítették el a valóságot, bízva abban, hogy az ügy elül, mire a részletek kiderülnek.

​Mi lesz a következmény?

​A „gyermekvédelem” kifejezés lassan teljesen kiüresedik, ha a Szőlő utcai esethez hasonló ügyeknél hónapokig tartható a hamis látszat. A 15 érintett gyerek nem statisztikai adat, hanem 15 tönkretett élet, akiknek az állam védelmet ígért, de poklot adott.
​A társadalom joggal várja el, hogy azok a politikai szereplők, akik nyáron a kamerákba mondták, hogy „nincs kiskorú áldozat”, most újra kiálljanak, és magyarázatot adjanak. Nem a jogszabályokra, hanem a lelkiismeretre hivatkozva.