Beneš-dekrétumok: Újabb csapás, miközben a magyar kormány hallgat
Miközben Szlovákiában újra a Beneš-dekrétumokra hivatkozva fosztanak meg magyarokat a tulajdonuktól, Budapesten fülsüketítő a csend. A felvidéki magyarságot érő jogi atrocitások folytatódnak, de a magyar diplomácia a megszokott harciasság helyett most a passzivitást választotta. Mi állhat a háttérben?
A múlt árnyéka újra kísért
Az elmúlt napokban ismét lángra kapott a parázs a szlovák-magyar viszonyban, ám ezúttal nem a szokásos politikai szócsatákról van szó. Sokkal húsbavágóbb a helyzet: a szlovák hatóságok és bíróságok – a hírhedt, kollektív bűnösséget rögzítő Beneš-dekrétumokat leporolva – tesznek lépéseket magyar tulajdonosok ellen. Nem történelemóráról beszélünk, hanem a 2026-os valóságról: földek, erdők és ingatlanok kerülnek veszélybe pusztán azért, mert tulajdonosaik felmenőit „háborús bűnösnek” bélyegezték – bizonyítékok nélkül, pusztán nemzetiségük okán.
A jogállamiság csődje a szomszédban
A Pesti Harsona információi szerint az újabb esetek kísértetiesen hasonlítanak a korábbi, botrányt kavart Bosits-ügyhöz. A szlovák államügyészség olyan területekre teszi rá a kezét, amelyeket évtizedek óta magyar családok birtokolnak, arra hivatkozva, hogy azokat már 1945-ben el kellett volna kobozni. Ez nem csupán jogi csűrés-csavarás, hanem a magántulajdon és az emberi jogok sárba tiprása az Európai Unió közepén.
Budapest némasága: Taktika vagy árulás?
Ami azonban még a szlovák lépéseknél is mellbevágóbb, az a magyar kormány reakciója – vagyis annak teljes hiánya. Miközben a magyar külügy máskor a legkisebb sérelem esetén is azonnal bekéreti a nagyköveteket, most síri csend honol.
Hivatalos tiltakozásnak, diplomáciai jegyzéknek vagy hangos kiállásnak nyoma sincs. Felmerül a kérdés: miért?
- A V4-es együttműködés, vagy a Robert Ficóval ápolt „stratégiai barátság” fontosabb lenne a határon túli magyarok érdekvédelménél?
- Vajon milyen háttéralkuk kötik gúzsba a nemzeti kormány kezét, hogy szemet huny a felvidéki magyarokat érő egzisztenciális fenyegetés felett?
A felvidéki magyar közösség magára maradt. Miközben a szlovák gépezet zakatol, az anyaország védőernyője most lyukasnak tűnik. A jelenlegi passzivitás nemcsak a földek elvesztését eredményezheti, hanem azt az üzenetet is küldi Pozsonynak: ezt is megtehetik következmények nélkül.
